Wieder duftet der Wald.
Újra illatozik az erdő.
Es heben die schwebenden Lerchen
A lebegő pacsirták felemelik
mit sich den Himmel empor, der unseren Schultern
magukkal az eget a magasba, amely vállunknak
schwer war;
nehéz volt;
zwar sah man noch durch die Äste den Tag, wie er
igaz, az ágakon át még látta az ember a nappalt, hogy milyen
leer war,-
üres volt—
aber nach langen, regnenden Nachmittagen
de hosszú, esős délutánok után
kommen die goldübersonnten
jönnek az arany-napfényes
neueren Stunden,
újabb órák,
vor denen flüchtend an fernen Häuserfronten
amelyek elől menekülve távoli házfrontokon
alle die wunden
az összes sebzett
Fenster furchtsam mit Flügeln schlagen.
ablak félénken csapkod szárnyaival.
Dann wird es still. Sogar der Regen geht leiser
Aztán elcsendesedik. Még az eső is halkabban jár
über der Steine ruhig dunkelnden Glanz.
a kövek nyugodtan sötétedő fénye fölött.
Alle Geräusche ducken sich ganz
Minden hang teljesen meglapul
in die glänzenden Knospen der Reiser.
a vesszők csillogó rügyeibe.
