Der Mond ist aufgegangen,
A hold felkelt,
Die goldnen Sternlein prangen
A kis arany csillagok ragyognak
Am Himmel hell und klar.
Az égen fényes és tiszta.
Der Wald steht schwarz und schweiget,
Az erdő sötéten áll és hallgat,
Und aus den Wiesen steiget
És a rétekről emelkedik
Der weiße Nebel wunderbar.
A csodálatos fehér köd.
Wie ist die Welt so stille,
Milyen csendes a világ,
Und in der Dämmrung Hülle
És az alkony fátylában
So traulich und so hold!
Olyan békés és olyan kedves!
Als eine stille Kammer,
Mint egy csendes kamra,
Wo ihr des Tages Jammer
Ahol elaludhatsz és elfelejthetsz
Verschlafen und vergessen sollt.
A nap bánata és fájdalma.
Seht ihr den Mond dort stehen? —
Látjátok ott állni a holdat?
Er ist nur halb zu sehen,
Csak a fele látható,
Und ist doch rund und schön!
Mégis egész és szép!
So sind wohl manche Sachen,
Így vannak bizonyos dolgok,
Die wir getrost belachen,
Amin jókedvűen nevetünk,
Weil unsre Augen sie nicht sehn.
Mert a szemünk nem látja őket.
