La nebbia a gl’irti colli
A köd a borzas dombokon
Piovigginando sale,
Emelkedik szitáló esővel,
E sotto il maestrale
És a misztrál alatt
Urla e biancheggia il mar;
A tenger zúg és fehéredik;
Ma per le vie del borgo
De a falu utcáin
Dal ribollir de’ tini
A kádak bugyborékolásából
Va l’aspro odor de i vini
Megy a borok éles illata
L’anime a rallegrar.
A lelkeket felvidítani.
Gira su’ ceppi accesi
A nyárs forog a parázsló fahasábok felett.
Lo spiedo scoppiettando:
Sercegve forog:
Sta il cacciator fischiando
A vadász fütyülve áll.
Su l’uscio a rimirar
Az ajtóban, kitekintve
Tra le rossastre nubi
A vöröses felhők között
Stormi d’uccelli neri,
Fekete madarak rajai,
Com’esuli pensieri,
Mint száműzött gondolatok,
Nel vespero migrar.
Este vándorolni.
