Demain, dès l'aube, à l'heure où blanchit la campagne,
Holnap, hajnalban, abban az órában, amikor a vidék kifehéredik,
Je partirai. Vois-tu, je sais que tu m'attends.
El fogok menni. Látod, tudom, hogy vársz rám.
J'irai par la forêt, j'irai par la montagne.
Az erdőn át megyek, a hegyen át megyek.
Je ne puis demeurer loin de toi plus longtemps.
Nem maradhatok távol tőled tovább.
Je marcherai les yeux fixés sur mes pensées,
Sétálni fogok, a gondolataimba merülve,
Sans rien voir au dehors, sans entendre aucun bruit,
Nem látva semmit odakint, nem hallva semmilyen zajt,
Seul, inconnu, le dos courbé, les mains croisées,
Egyedül, ismeretlenül, hajlott háttal, összekulcsolt kézzel,
Triste, et le jour pour moi sera comme la nuit.
Szomorú, és számomra a nap olyan lesz, mint az éjszaka.
Je ne regarderai ni l'or du soir qui tombe,
Nem fogom nézni az este aranyát, ahogy lehull,
Ni les voiles au loin descendant vers Harfleur,
Sem a messzeségben Harfleur felé ereszkedő vitorlákat,
Et quand j'arriverai, je mettrai sur ta tombe
És amikor megérkezem, a sírodra helyezem
Un bouquet de houx vert et de bruyère en fleur.
Egy csokor zöld magyal és virágzó hanga.
