Vai-se a primeira pomba despertada...
Elszáll az első felébresztett galamb...
Vai-se outra mais... mais outra... enfim dezenas
Elrepül egy másik... egy másik... végül tucatnyi
De pombas vão-se dos pombais, apenas
Galamb repül el a galambdúcokból, alighogy
Raia sanguínea e fresca a madrugada...
A friss, vérvörös hajnal hasad...
E à tarde, quando a rígida nortada
És délután, amikor a kemény északi szél
Sopra, aos pombais de novo elas, serenas,
Fúj, ők ismét nyugodtan visszatérnek a galambdúcokhoz,
Ruflando as asas, sacudindo as penas,
Szárnyaikat lebegtetve, tollukat rázva,
Voltam todas em bando e em revoada...
Mindannyian visszatérnek együtt, nagy csapatban...
Também dos corações onde abotoam,
Szintén a szívekből, ahol kivirágoznak,
Os sonhos, um por um, céleres voam,
Álmok, egyenként, gyorsan szállnak,
Como voam as pombas dos pombais;
Ahogy a galambok kirepülnek a galambdúcokból;
No azul da adolescência as asas soltam,
A serdülőkor kékjében szárnyra kelnek,
Fogem... Mas aos pombais as pombas voltam,
Elrepülnek... De a galambdúcokhoz a galambok visszatérnek,
E eles aos corações não voltam mais...
És az álmok soha nem térnek vissza a szívekhez...
