A Subida ao Cotopaxi
B2Portugál20 kártya
Még több tartalomért, nyelvért és funkcióért töltsd le a mobilalkalmazást az App Store vagy a Google Play áruházból.
Às quatro, partimos encordados,
Négykor kötéllel összekötve indultunk,
o nosso guia tossia na escuridão;
vezetőnk köhögött a sötétben;
só via o foco da frontal
csak a fejlámpa fényét láttam
e avançava sempre com atenção.
és mindig óvatosan haladtam előre.
Duas horas depois, fez-se dia;
Két órával később felvirradt;
ergui os olhos: o mundo ganhou cor;
felnéztem: színt kapott a világ;
já nem me lembrava da montanha —
már a hegyre sem emlékeztem –
agora, aos meus pés, meio Equador.
most fél Ecuador hevert a lábam alatt.
A altitude nunca me tirou o fôlego,
A magasság sosem vette el a lélegzetem,
mas as pernas começaram a pesar,
de a lábam kezdett elnehezülni,
e o mesmo sol que pintava a paisagem
és ugyanaz a nap, amely színekbe öltöztette a tájat,
tinha posto o relógio a contar.
elindította az órát.
O meu amigo só queria o cume,
A barátom csak a csúcsra vágyott,
mas uma corda mantinha-nos unidos,
de egy kötél összekötött minket,
e dizem que o perigo cresce ao descer
és azt mondják, lefelé menet nő a veszély,
quando o cansaço embota os sentidos.
amikor a fáradtság eltompítja az érzékeket.
Desisti; demos os três meia-volta
Feladtam; mi hárman visszafordultunk,
e deslizámos ao sol, que nos aqueceu;
és lecsúsztunk a napfényben, amely felmelegített minket;
uma hora depois, a equipa que insistiu
egy órával később a kitartó csapat is
voltou também — a montanha venceu.
visszatért – a hegy győzött.